Nyugaton A Helyzet Változatlan Kritika

Thursday, 02-May-24 14:08:03 UTC

A film mindössze felvillantja ezt a problémát, jelzi, hogy ez nem lesz könnyű, de megmutatni esze ágában sincs. A naiv, ártatlan mosoly azonban hamar az arcára fagy, amikor szembesül az állóháború poklával, és hogy végzetes hibát vétettek azzal, hogy idejöttek. Mindenképpen időszerű tehát egy német film is a nagy háborúról, és erre kétségtelenül megfelelt a Nyugaton a helyzet változatlan. A regény és írója ugyanis hamar szálka lett a felemelkedő német nemzetiszocialisták szemében, akik aztán minden létező fronton támadást indítottak a kötet ellen. Pozitív és egyedi példaként említeném Terrence Mallick Az őrület határán című rendezését, mely a háborút teológiai megközelítésben nem csak embertelennek, de istentelenek is láttatja. Lehetett volna jobban is súlyozni a történetet. Pedig Kathez fűződő kapcsolata, ami egy kényszerű helyzetben felnőtté ért polgárfiú és egy írástudatlan, falusi, de becsületes mesterember barátságának szép példája, a társadalmi különbségek áthidalhatóságával gazdagítja szociális érzékenységét.

Nyugaton A Helyzet Változatlan Kritika

A film a besorozásuktól, az első ütközetükön át mutatja be iszonytató tapasztalataikat, amiket a háborúban át kényszerülnek élni. A Nyugaton a helyzet változatlan című Netflix-film messze túlmutat a klasszikus háborús regényen: szinte borítékolható legalább egy Oscar-díja, és meg is érdemli, a hétvégi BAFTA-díjkiosztón pedig el is hozta a fődíjak zömét. Pillanatok alatt kiderül, hogy fogalmuk sincsen mire vállalkoznak, az erőltetett menetelésnek, a saras, hideg lövészárkokban való dagonyázásnak és a mustárgáztól való fuldoklásnak nem sok köze van a beigért katonai dicsőséghez. Ez az első német nyelvű feldolgozás, egyben Németország Oscar-nevezettje. A tűzszüneti tárgyalásokról szóló jelenetek bár fontosak, mégis kizökkentenek, és annyit nem is adnak hozzá a cselekményhez. Mintha azonban a készítőknek nem lett volna elég a fiatalok pokoljárása háborúban, ezért más, valós és fiktív szálakkal dúsították a cselekményt.

Nyugaton A Helyzet Változatlan Port 2022

Amikor az iskolában először tanultunk az első világháborúról, a tanár azt magyarázta, hogy az emberek lelkesen mentek a háborúba és egyfajta eufória vette körbe a háború kirobbanását. Paul Bäumer (Felix Kammerer) fiatal katonaként, lelkesen vonul be a seregbe, hogy reményei szerint dicsőséges győzelmet harcoljon ki hazája számára. Világháború árnyékában nem feledkeznek meg a korábbi világégésről. Ehhez a feladathoz pedig a Nyugaton a helyzet változatlan új adaptációja mind szöveg-, mind filmnyelvi értelemben adekvát eszközöket érvényesített. Még mindig izgatott, és rögtön beleavatkozik a beszélgetésbe, megkérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború. Azt javaslom térjünk át a párviadalokra, mindenki jobban járna ha minden konfliktust face to face módon a két fél legerősebb emberének küzdelme döntené el, TV közvetítés nézettsége egeket döngetne:P. Ez a könyvet viszont tényleg mindenkinek olvasni kell értő, értelmezett módon, és főleg a fiuknak ajánlom, kiemelve a harci kakasokat, hátha megértik mire is vágyódnak olyan nagyon.

Nyugaton A Helyzet Változatlan Wikipédia

Ez a szál rögtön hatalmas kontrasztot teremt a front eseményeivel, hisz a mocsokban úszó, nyomorúságos körülmények közt élő bakák helyett öltönyös, díszegyenruhás úriembereket láthatunk. Olyan átható és lefegyverző a kép és muzsika ereje, hogy egyáltalán nem bánjuk, hogy a két másik verzió mellett ez lesz a legszűkszavúbb. Nyugaton a helyzet változatlan – utal a regény címadó sora a történet végén Bäumer és társai tragédiájára, ez az egyetlen rövid bejegyzés hihetetlenül súlyos lezárást ad a könyvnek, a film azonban ezzel sem érte be, sokkal nagyobbat akar szólni, így fullad a befejezés egy kifejezetten közhelyes fináléba a sokkal idegtépőbb csend helyett. Berger képei sokszor túlságosan is tiszták, szépek és túl jól fényképezettek egy ennyire borzalmas témához. Valósághűen nyers és brutális képsorok villódznak a harctéri jelenetekben. PEACE mindenek felett. Ez a háborús filmes reneszánsz a második világháború árnyékába szorult első világháborút is utolérte: három éve Sam Mendes már készített egy igazi lövészárok-pornónak is beillő filmet, az 1917-et, mely az év egyik nagy mozis kasszasikere is lett világszerte. Legtömörebben az a mozzanat érzékelteti mindezt, amikor Paul hátat fordítva (és fiatal bajtársát is erre késztetve) a parancsmegtagadók azonnali kivégzését statuáló jeleneteknek elindul az ellenséges lövészárkok irányába.

Nyugaton A Helyzet Változatlan 2022 Online

A regény erőteljesebben domborítja ki a poroszos, durva kiképzésről szóló sztereotípiák hazugságtartalmát, és az új filmváltozat ugyancsak szemléletesen bontja le ezeket: döbbenetes és elrettentő jelenetekben mutatva meg, hogy a katonaság férfivá nevelő fegyelmezés, jól kondicionált emberré képző rend helyett a kiszolgáltatottság és az értelmetlen, sőt eldobható áldozattá válás útjára vezet. Az eredetileg 1929-ben Erich Maria Remarque tollából megjelent Nyugaton a helyzet változatlan című regényt minden idők legjobb első világháborús műveként szokás emlegetni Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című műve mellett, és bár Adolf Hitler 1933-tól betiltotta a forgalmazását, már akkoriban több filmes adaptáció is készült belőle, a legközelebbi pedig egyenesen a Netflixre jön majd. Jók a bajtársai is, kár, hogy egyikükből se látunk túl sokat, de ahogy ezt már írtuk, ez nem az ő saruk.

Nyugaton A Helyzet Változatlan

Az igyekezet meg is látszik a végeredményen, nekünk kevés Netflix-film nyújtott idén ekkora élményt, mint ez. Nem voltunk rá felkészülve, hogy ennyire kegyetlen lesz a Netflix új háborús filmje. Nincs tovább, "nincsen remény", parafrazeálhatjuk némi anakronizmussal a 19. századi költemény refrénjét. A történet koncentrált. Apropó, sár: ennyire naturalisztikusan talán még az 1917 sem ábrázolta azt a borzalmas mocsártengert, melyben emberek éveket voltak kénytelenek eltölteni. Az új változat a természettel kezdődik és azzal is ér véget: viharfelhők sodródnak az égen, valahol az erdő mélyén egy rókaanya szoptatja kölykeit, két és fél órányi játékidővel később pedig a nem kevésbé borult felhők továbbra is fáradhatatlanul róják égi köreiket. Hidegrázós volt az, hogy amíg a felső vezetés a békéről tárgyal, addig is ezrek halnak meg.

Ez azt is jelenti, kimarad számos fontos rész a regényből, mint például Paul sebesülése és hazalátogatása, és ez azzal is jár, hogy a szereplők nem kerülnek olyan közel a nézőhöz, hogy a sorsuk alakulása valódi katarzissal szolgálhasson. Paul és társai a saját bőrükön tapasztalják meg, hogyan változik a háború kezdeti eufóriája kétségbeeséssé és félelemmé, miközben a saját és társaik életéért küzdenek a lövészárkokban. Bihari Péter: Kérdések és válaszok az I. világháborúról. Mindez pedig máig be nem gyógyuló traumák láncolatát szülte, sebhelyes családi történeteket, mind mostig ható aktuálpolitikai és lélektani árkokat, amelynek ellenoldalain ma már nemcsak végtelenül mocskos verbális gyilkolászás folyik, hanem lassan közel egy éve világháborúval fenyegető, tényleges emberírtás is. Mikor lesz megint egy ilyen helyzet? Az ő párja a túloldalon a pökhendi Foch marsall (Thibault de Montalembert), akinek a fegyverszünet aláírásakor tanúsított magatartásával leginkább azt mutathatják meg az alkotók, honnan indult az a folyamat Németországban, amely végül Hitler hatalomra jutásában csúcsosodott ki. De ahol például a szakma etalonjának számító (második világháborús) orosz Jöjj és lásd naturalizmusa tényleg zsigeri iszonyatot kelt, ott ez a film (akárcsak az amerikai 1917) mintha esztétikai kategóriát keresne. Pont ezért sajnálhatjuk egy kicsit, hogy a világszintű terjesztést a Netflix vállalta magára, mert amilyen csodálatos képekkel operál ez a film, nagy kár, hogy a mozikból kimarad. A filmet egy természeti tabló és egy Netflix-kompatibilis, a figyelmet azonnal elkapó akciójelenet után egy sokkal érdekesebb képsor folytatja. A művésznek készülő, a francia nyelvtudást műveltségi tényként értelmező fiú, amikor először zajt, mocorgást észlel a lövészárok közeléből, franciául kérdezi, ki van ott. Az első világháborút egy beszélgetés idézi fel, mikor is a befutott, anyagiakban sem szűkölködő Erich Maria Remarque és a kevésbé ünnepelt Ernst Jünger társalog a lövészárkok világáról. Amerikai-német történelmi dráma, 147 perc, 2022. Erről a kontrasztról, élményeiről és gondolatairól is ír regényében.

A nyugati frontra, Franciaországba viszik őket, ahol viszont hamar arcon csapja őket a kegyetlen valóság. Ezek valóban nem szépítenek semmit: láthatunk brutális és kegyetlen közelharcot, meg persze a legváltozatosabb módon halnak és nyomorodnak meg emberek, akiknek az áldozata egyre hiábavalóbbnak és értelmetlenebbnek tűnik, ahogy közeledünk a vége felé. Kár is szaporítanom a szót. Egyes politikusok szabadulnának már ettől a háborútól és puhatolóznak a maguk kimért, elegáns és diplomatikus módján, míg a tábornokok azt csinálják, amihez igazán értenek: halálba küldenek egy csomó tehetséges fiatalt az álmaikkal, terveikkel és vágyaikkal együtt. Arra senki nem tanított meg az iskolában, hogyan kell esőben, viharban cigarettára gyújtatni, hogyan lehet nedves fából tüzet csiholni – arra sem, hogy a szuronyt legokosabb hasba döfni, mert ott nem akad meg, mint a bordák között. A sztori alapvetően Remarque regényét követi, ám a készítők kiegészítették még két nézőponttal a történetet. Mostanában sok olyan könyvet olvastam, amik elgondolkodtatnak. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Ennek megértése által válik igazán fájdalmassá, amint sorra hullanak el a film hősei, a hősi halál hazug meséje pedig minden esetben semmivé foszlik. Bergerben ráadásul kifejezetten szimpatikus, hogy ugyan New Yorkban tanult rendezőnek, visszatért Berlinbe, és azóta is ott alkot. Ez a cselekményszál azonban mintha azt mutatná, az alkotók nem bíztak eléggé az alapsztoriban, holott az nagyon erős, ezek a jelenetek pedig inkább a tompítják a hatást.