Télen Szalad Sebesen Nyáron Pihen Csendesen
Csodálkozott a deres. Beszél, szavak nélkül sír. Kihátrálok belőle csendben.
Öreg óra, tik-tak, tik-tak, mondd, a számok mit mutatnak? Halálba csavart nagymamák. Túl sokáig bámultam az ellenfénybe. Barabás helyére feszültem, mégis szép volt megszületni, önfeledten gyermek lenni. Messze távol a hómezőn. E szénán copfod hajszínét. Nincs pihi a gólya bálban, Folyik a tánc reggelig. Felhő úszik fenn az égen, Szétfoszlik a nap tüzében. Erős palóc népét védi, Új utat épít, lebontja a régit, Szellemét ég felé repíti.
Rágja a, falja a. gizgazokat. Télen salad sebesen nyron pine csendesen. Vízcsepp egy rózsa szirmán. Nyírfás úton óvó gonddal. A fák között bújkál az alkony, eső szemerkél, és. Hol volt, hol sem, de itt volt, két anyátlan árva, a nagyságos fejedelmi erdőkben, bolyongott a vadrózsák labirintusában, minden neszre rezdültek, mint levélkék, mint vadak, védtelen óvta a védtelent, szakadatlan szimfónikus a Kelemen- havas, e csodálatos, érintetlen végtelen.
Számos gyíkfaj Nyertesek: Rendes Szilárd, Koronka; Pakó szaladgál szerteszéjjel. Újra ajtóhuppanás, félhomály, csend. Bíbor nedűvel kelti dalát. A puszta földben alszik a vad vetés.
Együttesen gyógyítgassuk. LUCA December 13-án, Luca napján (Lucia=fény) ültessetek egy tálkába búzát. Láttam, hogy minden elmúlik, Ám a késő őszi. Ha ezt szabályként elfogadtatjuk, és betartatjuk, akkor elkerüljük a tömegjeleneteket, s máris sokat tettünk a baleset megelőzés érdekében.
Alig piros, nagyon zöld. Minden este hosszan. És nem ér fel a kender. Gyalog, futva, két keréken. Édesapja szemében, Mindig tudja, mi motoszkál. Ez a hetedik gazdám, s nem mindig a javát fogtam ki! Szívünk fénnyel tűzdelték a csillagok, és minden kimondott szó olyan szép volt, s köröttünk zsongtak mámoros illatok. Árnyak árnyalata vezeti lelkemet. Párologni el, semmi jel, csak mint.
Pataki Anett versei: Költészet. Száguld mellettem az élet. Színarany pengő csüng a faágon, vándorló szellő jár rét felett, könnyű az ég is, frissen fényezett. Olvadó anyaggá, ha meleg sugarai értek szemének. Köpjük a sarat nyelvünk alól. Leereszté gyorsan, s fel is húzza legott; de amint ajkát érte, orcájához kapott: az vér íze a nyelvén! Galambokat, mik szürcsölgetnek.
Későn jöttél – ne fogjanak gyanút. Mint rólam a test-ruha burka. Kiderül januári Itt születtem rovatunkból, amelynek ez a szép alföldi város a fõszereplõje. Éppen úgy, mint akkor kiskoromban. Elcsábította őt a távol, egy ködös cél… vagy csalfa álom? A Nagy-patakon fél istállót sodort. Télen szalad sebesen nyáron pihen csendesen. Nem várok már rád, nem is fázom, itt marad néhány könnyű lábnyom, s felolvad majd a semmibe. A folyók partokat mosnak, Emberek mennek, barangolnak. Orgona, kék, lila, illatos, dália, mályva szerény. De holnapután neked lesz nagyobb gond az.
Vanitatum vanitas, gyorsan le a szemüveg. Anyám szívét hallgatom. Jön felém, szárnya már. Szelíd szemmel, szelíd szívvel, szeretettel néz a Földre, ahogy te i s szívből tekintsz. Gilisztának bizony sok az ellenség.
Méh döngicsél, száll a réten, Virágnedűt gyűjt serényen. Egy nagyobb és négy pár egy re csökkenõ méretû kört vágj ki. Rikkantva lábukat magasba rúgják, Átkarolják egymás üres nyakát. Nyújtózik el a kisszobában. Hol elakadt a képzelet: - holdbéli hóösvényeken, - s a holt üregre táruló. Lesznek belőlük csillagok, csillagképek, galaktikák, ahogy a szél kavarva fúj, a város felett mindenütt. Könnye villan, szíve ég. Az erszényes vombat, amilyen kicsi, olyan erõs és bátor.
Mostanában csak egy dolog. A kacagójancsi az ausztrálok kedvence, mert pusztítja a mérges kígyókat. S hát a pénzt hol kapta? Miért jöttem e világra? Mesélt életéről, majdnem hogy üvöltve. Együtt ültünk az asztalhoz, Te rendelted az első kört. Hallasz engem, Angyalom? Osztályos iskola mûködik, 55 diákkal. Láthatatlan, magyar tengert.
Ne kelljen lopva inni a mosdóban, piszkos marokból, esetleg tényleg megbetegítően hideg vizet! ) Kávé nélkül óvtam alvó utcák álmát. Fáradnak az esti fények, hideg csövekben neonmagány, kirakatok fölött zöldes-kékek, sárga csordogál a bérházak falán. És nagyapám szemében kék az ég. A pénzgond szegényre nagyon hat: Szomorú vasárnap a vombat. Pereszkeszín kislepkéje, hová levél Lillácska, hova Liliána. Vigyen a víz, az óceán felé tartó lassú folyam.